Search
Menu

Történet / Fejlődés

A kranioszakrális terápia ősrégi és mély gyökereit már a thowizmus (hermetizmus) idejében, a Terapeutikumnak nevezett szent tudományban felfedezhetjük. Ez a tudomány már legalább 3000 évvel időszámításunk előtt az emberi egészség regenerációjának legmagasabb fokát képviselte, felhasználva a páciens és a terapeuta mentális mezőinek (bio-mezőinek) kölcsönös egymásra hatását.

Kranioszakrális terápia (cranium/koponya, sacrum/keresztcsont), ahogy azt ma ismerjük, speciális oszteopátiai technikákból fejlődött ki, és olyan amerikai orvosok nevéhez fűződik, mint Dr. John Upledger, Andrew Tylor Still sebésszel, Dr. Rollin Beckerrel és Dr. Robert Fulforddal együttműködve, de ezt a kezelési módszert mindenekelőtt Dr. William Garner Sutherland neve jellemzi, aki a 20. század elején az emberi test kranioszakrális rendszerére összpontosított a kezelés során, és megalkotta a agyi és gerincvelő mozgásáról szóló elméletét, amelyet az emberi test sejtjeiben lévő folyadék juttat el a test minden részébe.

A biodinamikáról

Franklyn Sills később ezt a technikát kranioszakrális biodinamikus terápiával fejlesztette, amely az Élet Lélegzetének – az élő emberi szervezethez viszonyuló elsődleges, az Egészségben megnyilvánuló erejének – dinamikáját helyezi előtérbe.

Az Élet Lélegzete és az emberi testben végbemenő folyamatok közti viszony képezi a kranioszakrális biodinamika alapján. Olyan megközelítés ez, amely az ember belsőjéből kiinduló, veleszületett gyógyítótervén alapul.

 

Az emberi test rendszerének egészével történő gyengéd munkáról van szó: a kezelés a test bölcsességének, az egyensúly kialakítása veleszületett képességeinek, valamint a nappal és éjszaka egyaránt folyamatosan és automatikusan megújuló egészség támogatására összpontosít. Az egészség az emberi testben folyamatosan jelen van, és amennyiben a megfelelő feltételek biztosítottak – azaz az energia és a folyadék folyamatos és harmonikus áramlása a szövetekben -, életerőként nyilvánul meg.

 

A kranioszakrális terápia az embert holisztikus lényként, a testi, érzelmi, mentális és energetikai szintek összességeként értelmezi. Minden nagyon átgondolt és kölcsönösen átkötött egységet alkot, és amit változás következik be az egyik szinten, ez azonnal tükröződik a többiben is. Megtörténhet azonban, hogy az egészség megnyilvánulásai gyöngülnek, sérülnek, vagy blokkolódnak. Erre elsősorban feszült helyzetekben – hosszútávú stressz, élettraumák, krónikus fáradtság, stb. – következnek be. Az emberi test erre a rendellenességre összehúzódással, és különböző szinteken feszültségi gócpontos kialakításával reagál – ezek megmerevedés, fáradtság, fájdalom formájában, a szervek pangásában nyilvánul meg.

 

A kranioszakrális biodinamikus terápia a regeneráció folyamatában a feszültség ezen gócpontjainak fokozatos feloldására összpontosít, valamint arra, hogy a sejtek közti folyadék áramlása megújuljon, és ezáltal az energia az emberi testet zavartalanul átjárja. A teljes csöndben és nyugalomban dolgozó terapeuta az emberi test előre meghatározott részein foganatosított gyöngéd érintésekkel megfelelő feltételeket teremt arra, hogy a megújító életerő saját dinamikájukkal elindítsák az emberi egészség regenerációjának sikeres befejezését.

 

A kranioszakrális terápia nem a külső tüneteket kezeli elsősorban, hanem azok kiváltó okára összpontosít, és újra összeköti az ember veleszületett egészségét saját lényegével. Kímélő és gyöngéd mivoltának köszönhetően mindenki számára alkalmas.